A férjem az utóbbi időben egyre furcsábban viselkedett. Először azt hittem — van egy szeretője.
Esténként valahová elment, otthon pedig hosszú ideig hallgatott, mintha valamin törte volna a fejét.
De aztán megértettem: egyáltalán nem egy másik nőről van szó.
Minden nap bezárkózott a fürdőbe.
Rázárta az ajtót, megnyitotta a vizet, hogy elnyomja a zajokat, és akár két órát is ott ült egyhuzamban.
A telefonját nem vitte magával, tehát biztosan nem beszélt senkivel. Többször megkérdeztem tőle:
— Mit csinálsz ott olyan sokáig?
És minden alkalommal ugyanazt a nyers választ kaptam:
— Semmit, ez nem tartozik rád.
A kíváncsiság egyre nőtt bennem, vele együtt pedig a nyugtalanság is.
Mit titkol? Miért viselkedik ilyen furcsán?
Egyik éjjel, amikor elaludt, úgy döntöttem, kockáztatok.
Fogtam egy zseblámpát, hogy ne kapcsoljam fel a villanyt és ne ébresszem fel, majd csendben átmentem a fürdőbe.
Minden teljesen szokványosan nézett ki. Tiszta csempe, fehér kád, a megszokott szappanszag.
Ám amikor már vissza akartam menni az ágyba, valami furcsa dologra figyeltem fel.
A falon, a WC mögött karcolások és repedések voltak, pedig nemrégiben újítottuk fel a fürdőt — honnan kerülhettek oda?
Megérintettem a csempét. Lötyögött.
Egyetlen mozdulat — és egy darab csempe leesett a földre, feltárva egy fekete lyukat a falban.
Megdermedtem, ahogy a szívem hevesen vert a mellkasomban. A mély lyukban valami el volt rejtve.
Kinyújtottam a kezem, és kihúztam egy nejlonzacskót. Aztán még egyet.
Reszketett a kezem. Feltéptem a fóliát — és majdnem elájultam a rémülettől 😲😱 A zacskóban…
A zacskókban női ékszerek voltak: gyűrűk, karkötők, nyakláncok… de mindegyik be volt kenve barnás-vörös foltokkal.
Megszáradt vér. Az egyik gyűrűbe még idegen hajcsomó is beleakadt.
Elfogott a hányinger. Később megtudtam: a férjem ezeket a dolgokat a bűntettek helyszínéről hozta.
Nem tudom, hány nő esett áldozatul neki, de minden ékszer egy trófea volt, emlékeztető szörnyű tetteire.
Gyorsan, szinte pánikszerűen mindent visszagyömöszöltem a zacskókba, elrejtettem a lyukba, majd visszaraktam a csempét a helyére.
Éjjel egy szemhunyást sem aludtam, mellette feküdtem, hallgattam az egyenletes lélegzetét, miközben a szemem előtt újra és újra felvillantak azok a vérrel borított gyűrűk és nyakláncok.
Értettem: az az ember, aki mellettem alszik, egy szörnyeteg.
Reggel nem mondtam neki egy szót sem.
Egyszerűen összepakoltam a holmimat, becsaptam az ajtót és elmentem, a rendőrséghez fordultam.
Többé soha nem láttam őt, de azt hiszem, biztosan börtönbe került.
