Kelet-európai juhászkutyát akart.
Találtunk egy szuper fajtatisztát, fel is hívtuk őket.
A nő azt mondta: „Jöjjenek gyorsan, két kan maradt.”
Mi is kant szerettünk volna.
Beugrottunk a kocsiba, és elindultunk.
Régebben úgy képzeltem a poklot, hogy ördögök vannak benne vasvillával, üstökkel és egy vulkánnal, amely lángnyelveket köp ki.
Valami kaotikusat.
Téves elképzelésem volt.
Valójában a pokolnak elég konkrét körvonalai vannak.
Néztem, ahogy egy hatalmas családi teleken bolyonganak: a nagymama (kb. 15 éves lehetett), hat gyereke (8 és 6 év között), és az unokák – az a kettő, amelyből az egyik hozzánk került volna.
A nagymama alig bírta vonszolni a lábát.
Az árnyékban feküdt, hunyorogva.
A gyerekek egy pszichiátriai háttérzajt teremtettek.
A kerítésnél, hozzánk közel, falkába verődtek, és úgy visítottak, grimaszoltak, hogy majdnem vécére kellett mennem.
Egy vasrácsos kerítés választott el minket.
De szinte nem is érződött.
Menni akartam.
Előjött a háziasszony, egy testes asszony, és ráordított: „Csend legyen!”
Bedugult a fülem.
Majdnem bepisiltem.
Mindenki lebiggyesztette a fülét és azonnal elhallgatott, én is.
Vad csend lett.
Valójában puha, bársonyos hangja volt.
Felajánlotta, hogy válasszunk a két unoka közül.
Élettapasztalattal felvértezve azt mondtam a fiamnak: „Vigyük azt, a lustát, aki alszik.”
De a fiam azt mondta: „Nem, vigyük azt ott.”
Ketten voltak.
Az egyik aludt.
A nagymama és a gyerekek átgázoltak rajta.
Nekem az tetszett meg azonnal.
A másik minden jelét mutatta a mentális instabilitásnak.
Minden résbe befurakodott, harapdálta a nagyobbakat.
Kapott is érte.
Észre sem vette.
Aztán bemászott egy csőbe, és a telek másik végén mászott ki belőle.
Felmászott a nagymamára, majd lecsúszott róla, mint egy csúszdán.
Tetszett neki.
Megcsinálta még egyszer.
A nagymama lustán megharapta a fenekét.
Ő tovább futott.
Látszott, hogy ezt minden nap csinálja.
És fogja is.
– Nem inkább azt? – javasoltam a fiamnak.
– Nem.
A hivatalos neve Zsandár.
Mindig meglep, hogy a tenyésztők már a kutya születésekor ennyire jól eltalálják a jellemét.
Azóta nem sok minden változott.
Ötven kiló élő súly teremt káoszt az egész telken.
Mozgás minden négyzetméteren.
Tegnap a kutya elgondolkodva elhaladt a pad mellett, amit a rokonunkkal ketten viszünk, és a fenekével arrébb tolta egy méterrel, fel sem tűnt neki.
Szereti a kefirt, a cseresznyét és az almát.
Tegnap a lugasban odajött hozzám, a szemembe nézett, és lassan, óvatosan kivette a barackot a kezemből.
A magot nemesen vicsorogva kiköpte.
Szó szerint érti az orosz nyelvet.
Amikor megpróbálok úgy tenni, mintha idomár lennék, ezt csinálja.
Egyébként szerintem a gazdin nevetni a legaljasabb dolog.
