Egy hét éves kislány látta, hogy egy fekete ruhás idegen követi őt.
De ahelyett, hogy gyorsan hazaszaladt volna, meglepő lépést tett.
Az iskola után a kislány hazafelé sétált, a hátizsákja ferdén lógott, és a sálja állandóan lecsúszott a válláról.
A udvar kísértetiesen csendes volt.
Nem voltak gyerekek, autók sem, csak egy alak állt a bejáratnál.
Ő magas volt, hosszú fekete kabátba burkolózva.
Egy sál és egy magas gallér takarta az arcának nagy részét, még fenyegetőbbnek tűnt tőle.
Úgy tűnt, várakozik, a szemei pásztázták a környéket, és gyakran visszatértek az ajtóra.
Egy hullámnyi nyugtalanság öntötte el.
Apja tanácsa hirtelen visszhangzott az emlékezetében.
Az idegen tekintete rá szegeződött.
Az arckifejezése megkeményedett, óvatos, számító volt.
Néhány lépést előre tett, mintha meg akarta volna győződni róla, hogy senki más nincs a közelben.
Az utca üres maradt.
A szíve hevesen vert; a kis kezei nyirkosak lettek.
Aztán felgyorsította a lépteit.
Megfordult, és látta, hogy veszélyesen közel van.
Pánik tört rá, de a tekintete végigszaladt a lépcsőházon.
És abban a pillanatban valami teljesen váratlant tett.
Ez a bátor reakció volt az, ami megváltoztatta az életét.
Apja hangja a fejében: „Fény! Zaj!”
Habozás nélkül felkapcsolt minden lámpát a folyosón, elárasztva a sötét bejáratot erős fénnyel.
Aztán mindkét ököllel beütött a legközelebbi ajtón, és a lehető leghangosabban kiáltotta:
„Segítség! Valaki segítsen nekem!”
A kiáltása visszhangzott a falakon, betöltve az egész épületet.
A fekete ruhás férfi megdermedt, meglepődve a hirtelen ellenállásán.
Abban a pillanatban az ajtó kitárult.
Egy széles vállú férfi lépett be a folyosóra, mögötte egy nő látszott.
„Mi történik itt?” kérdezte, éles tekintete a lány és a fenyegető alak között váltakozva.
A fekete ruhás férfi megfeszült, sokk villant a szemében.
Egy szót sem szólt, megfordult, és a belső udvar árnyékába futott.
A lány teste még mindig remegett, miközben a táskáját szorongatta, de a büszkeség csendesen felébredt benne.
Emlékezett apja figyelmeztetésére, és gyorsan cselekedett.
Ez a gyors gondolkodás mentette meg az életét.
