🎃😂 A férjem kijelentette: „Ebben a házban csak a holttestemen keresztül lesz halloween!” Este azonban egy koporsóban találtam rá a nappali közepén. De az igazi rémálom csak akkor kezdődött számára, amikor megérkeztek a szomszédok! 😱👻

Tíz perccel később megérkezett Frigyes.

Hetvenkét éves volt.

Ő segített Oszkárnak hazaszállítani a koporsót, amelyet egy amatőr színtársulattól kértek kölcsön.

Amikor azonban Frigyes meglátta a síró Hildát, halálra rémült.

— Mi történt?!

— Oszkár meghalt!

— Hogyhogy meghalt?!

— Ott fekszik a koporsóban!

Frigyes berohant a nappaliba.

A barátja fölé hajolt.

— Oszkár, teljesen elment az eszed?!

A koporsóból halk válasz érkezett:

— Csend legyen! Mindjárt felkelek!

Frigyes megkönnyebbülten felsóhajtott.

— Beatrix, él!

— Köszönöm, Frigyes. Én meg azt hittem, csak borzalmasan néz ki!

Közben a szomszédok összegyűltek a házunk előtt.

Valaki virágot hozott.

Másvalaki süteményt.

Henrik pedig egy üveg almalével jelent meg.

— Ezt a halotti torra hoztam — jelentette be ünnepélyesen.

— Henrik, nálunk nincs halotti tor!

— Akkor miért van itt egy koporsó?

— Mert a férjem egy idióta!

Henrik elgondolkodott.

— Ááá… Szóval semmi újdonság.

És ekkor Oszkár úgy döntött, hogy elérkezett az ő nagy pillanata.

Lassan felemelkedett a koporsóban.

Széttárta a karját.

Megvillantotta a műanyag vámpírfogait.

És elüvöltötte magát:

— VISSZATÉRTEM A HOLTAK BIRODALMÁBÓL!

Hilda felsikoltott.

Márta elejtette a süteményeket.

Henrik hátrahőkölt.

Frigyes pedig hangos nevetésben tört ki.

— OSZKÁR! — kiáltotta felháborodva Hilda. — Te élsz?!

— Hát persze! Ez csak egy tréfa!

— Majdnem mentőt hívtam!

Márta hozzátette:

— Én pedig már szóltam a nővéremnek, hogy Beatrix megözvegyült!

Oszkár zavartan megköszörülte a torkát.

— Hát… akkor most mondd meg neki, hogy feltámadtam.

A szomszédok nevetni kezdtek.

És ekkor csodálatos ötletem támadt.

— Kedves vendégeink! Ha már mindannyian összegyűltünk, meghívlak benneteket egy ünnepi bulira!

Oszkár hirtelen felém fordult.

— MILYEN BULIRA?!

— Halloweenre, drágám!

— De hát megtiltottam a jelmezeket!

— Te meg vámpírfogakkal fekszel egy koporsóban!

Hilda tapsolni kezdett.

— Csodálatos ötlet!

Márta elszaladt a sütőtökös pitéért.

Henrik bekapcsolta a zenét.

Frigyes pedig elment a színházba jelmezekért.

Oszkár rám nézett.

— Beatrix, én csak meg akartalak ijeszteni, nem pedig falusi fesztivált akartam rendezni!

— Drágám, egyszerűen született rendezvényszervező vagy!

Fél óra múlva a nappalink igazi ünnepi helyszínné változott.

Henrik csontváznak öltözött.

Hilda egy hatalmas boszorkánykalapot vett fel.

Márta kalóznő lett.

Frigyes királyi palástban jelent meg.

Én pedig papírból kivágott denevéreket tűztem a fekete ruhámra.

Oszkár a koporsója mellett ült olyan arckifejezéssel, mintha valóban a temetésére készülnének.

— Mi lenne, ha jelmezversenyt rendeznénk? — javasolta Hilda.

Mindenki egyetértett.

Henrik csontvázat utánzott.

Márta fakanállal hadonászott, mintha kard lenne a kezében.

Frigyes azt követelte, hogy mindenki süteményben fizesse meg neki a királyi adót.

Oszkár viszont nem volt hajlandó részt venni.

— Nem vagyok gyerek!

— Akkor miért vannak műanyag vámpírfogaid? — kérdeztem.

Nem válaszolt.

Amikor elérkezett a győztes kiválasztásának ideje, mindenki egyszerre kiáltotta:

— OSZKÁR!

A férjem meglepetten felkapta a fejét.

— Én?!

— Természetesen! — mondta Hilda. — Te vagy az egyetlen, aki annyira komolyan vette ezt az ünnepet, hogy még egy koporsót is szerzett hozzá!

Átadtam neki egy hatalmas csokoládéérmet.

Oszkár felháborodott.

— Követelem az eredmény felülvizsgálatát!

— Miért?

— Mert én egyáltalán nem akartam részt venni!

— Ettől még értékesebb a győzelmed!

Este tizenegyre a vendégek hazamentek.

Frigyes ott maradt, hogy segítsen kivinni a koporsót.

Oszkár fáradtan lerogyott a fotelbe.

— Beatrix, soha többé nem fogok tréfálkozni halloweenkor!

— Miért, drágám?

— Nyugodtan akartam tévét nézni, erre három órán keresztül vámpírt játszottam, és Hildával táncoltam!

Felnevettem.

— De azért tetszett, ugye?

A férjem egy darabig hallgatott.

— A pite nem volt rossz.

— És még?

— Jól van. Szórakoztató volt.

Megcsókoltam.

Ekkor Oszkár a koporsóra pillantott.

— Frigyes, várj csak! Nem hagyhatnánk itt még egy éjszakára?

Meglepődtem.

— Minek?!

A férjem ravaszul elmosolyodott.

— Holnap jön a bátyám, Károly. Már fél éve pénzt akar kölcsönkérni tőlem.

— És akkor mi van?!

— Talán ha meglát a koporsóban, legalább egy hétig nem fog telefonálni!

Az arcomat a tenyerembe temettem.

— OSZKÁR!

Ő ártatlanul megvonta a vállát.

— Jövő halloweenkor pedig egyenesen szellemnek öltözöm!

— Miért?

— Mert a szellemek eltűnhetnek, amikor vendégek érkeznek!

Így történt, hogy a férjem, aki gyűlölte a halloweent, végül saját maga rendezte meg az egész utcánk legjobb ünnepségét.

Én pedig rájöttem, hogy negyvenkét év házasság után is meg lehet lepni egy férfit.

Különösen akkor, ha adunk neki egy koporsót, és hagyjuk, hogy saját maga essen bele a maga állította csapdába! 🎃😂👻